Tegnap elolvasta amit írtam. Ma ezt kaptam tőle, hogy felviduljak és újra szárnyra kaphassak, mert azt mondta: – Nem akarom, hogy szárnyaszegett légy mellettem! Szeretlek. Most mit mondjak erre? DETTÓ! Tovább

Hűl az idő végre. Agysejtjeim már nem puhára főtt galuskák felforrt agyvizemben, hanem újra munkára kész, hasznos alkotórészei a szervezetemnek. Be is indultak rendesen, persze ehhez kellett megint valami, ami beindította őket. Természetesen egy (vagy inkább több) újabb megoldhatatlannak tűnő gigászi életkérdés. Milyen közhelyes ha azt írom, a párkapcsolat a legbonyolultabb társasjáték a világon. Hányszor […] Tovább

 Ezt a verset, a lányomnak szóló könyv előszavának szántam. Most megosztom veletek. A könyv lassan elkészül, s remélem hamarosan a felnőttkor kapuján átlépő leányzó segítségére lehet, amikor az élet nagy kérdéseivel kell megküzdenie. Segítsen, ha fáj a lelked. Segítsen, ha bántott a világ. Segítsen, ha kilátástalan az élet. Segítsen, ha rossz nap virradt rád. Segítsen, […] Tovább

  …az autósok átengednek az úton. Észreveszik amikor fagyoskodva rostokolok a járda szélén, lassítanak, majd barátságos fényszóróvillantással közlik: Ne félj, átkelhetsz bátran. Látom, dideregsz, én jobban bírom itt belül, a fűtött járgányban. Menj utadra kedves gyalogos! Én pedig ragyogó mosolyt villantok rájuk, jobb kezem meglengetem feléjük, szívemet pedig átjárja a meleg. Már nincs is olyan […] Tovább

Régimódi, kétszintes bérház. Az alsó szinten üzlet vagy raktárféle helyiség. Tele hosszú-hosszú polcsorokkal, amiken valamiféle termékek vannak, de lényegtelen hogy mik ezek. Az a munkám, hogy ezekre a polcokra rakodom  ki az árut. Rakodom és rakodom, minden nap, végeláthatatlanul. Nem vagyok egyedül, kollégáim is vannak. Arctalanok, illetve nem fontos az arcuk, a személyiségük, csak az, […] Tovább